Naplemente
Lapon szárad még egy könny,
Így ér véget egy nagy könyv,
Vándor ül egy sziklaparton,
Utolsó fejezeté ez alkony.
Lelkében átéli a történetet,
Viszi magával a képzelet,
Nem lesz már folytatás,
Mert ez a világ nagyon más.
Hinni szeretne ugyan még,
De a cél csak álomkép,
Az élet nagy rejtélye,
Neki itt kellett lennie.
Naplementét követni szüntelen,
Míg a szív nem marad üresen,
Mert a remény tán így csodás,
Egy örök, végtelen látomás.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Dorte(szerző)2021. május 26. 19:51
@Pflugerfefi: Köszönöm szépen. :)
Pflugerfefi2021. május 26. 19:26
Nagyszerű vers!
A remény minden időben és létben!
Szívvel gratulálok!
Feri.