Szerző
Bene László Krisztián

Bene László Krisztián

Életkor: 36 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 51 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. június 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Bene László Krisztián

Gyermektelenül

Nincsen, aki olykor odajönne hozzám, s ölelve mondaná.
Ki néha a szeretet legbecsesebb formáját csak úgy reám ontaná.
Nincsenek át nem aludt éjszakák, mit egy angyalnak szentelek.
Üres ez a lakás... s a nappalokkal együtt az éjszakák is csendesek.

Nincsen, ki a kis kezével megszorítaná a kezem.
Nincsen, aki csillogó szemekkel várna, mikor megérkezem.
S a mellkasomon se pihen meg egy megfáradt kis lélek.
Nincsen, aki hazavárna, s így haza sose érek.

Nincsen, kiben csörgedezne a vérem és a létem.
Nem úgy alakult sok minden, ahogy azt reméltem.
Nem néznek fel rám hatalmas, szép szemekkel.
Nem altatom el a szívem szép történetekkel.

Nincsen, akit elvihetnék, ahova én nem értem.
Nincsen, kinek mesélhetném, hogy mi mindent megéltem.
Nem várnak az iskolába, hogy büszkeséggel teljek.
Csak azt kérdezik: "neked miért nincs?"... na, erre mit feleljek?

Nem én akartam ezt a sorsot, nem én akartam sírni!
Bárcsak ne kellene ilyen sorokat írni!
Nem én akartam, hogy kapjak gyermektelen létet!
Nem én akartam magamban tátongó ürességet!

Nem én akartam, hogy ne legyen az, akiért éljek!
De erről is kellett már egyszer, hogy őszintén beszéljek.
Hisz nincsen, akinek mosolya olyan ritka kincsem.
Mit csak a gyermekünk nyújthat, mert másnak olyan nincsen.

De van nálam egy plüss, aki rád vár, amíg lehet.
S itt van bennem egy lélek, ki oltalmazón szeret.
Álmaimban megölellek... bár ott tudnék maradni.
De ha ezt adta az élet, nincs más, mint elfogadni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Angyalka732021. június 10. 00:34

Kedves László!
Szomorú versedet nagyon szépen írtad meg. Átsugárzik a fájdalmad. Én nő vagyok, szeretném, ha tudnád, hogy nekem sincs gyermekem, sohasem volt kisbaba a szivem alatt. Nehéz elfogadnom, igen, az élet ezt hozta nekem. Mai napig okolom azt (nem orvost), akinek a nemtörődömsége miatt lettem meddő nő.
Szívszorító versed mellé reményteli szívet hagyok.
Fiatal vagy, és az élet kifürkészhetetlen ...
Üdvözlettel, Melinda

Eci2021. június 4. 20:38

Kedves László! Nagyon szép versednél nagy szívet hagyok és figyelőmbe vettelek. Szeretettel Edit

Motta2021. június 3. 20:38

MÉG LEHET!
szivvel olvastalak
Motta

feri572021. június 3. 10:52

Még nem késő László, nincsen lehetetlen, lehet még gyermeked.
Szomorú hangulatú nagyon szép alkotás.
Szívvel olvastam.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom