Szerző

Lupus

Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 43 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. június 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Lupus

Kvantum 2

Öregedő homály vagyok,
Halk háttérzaj egy robbanásból,
Mit csúf véletlen iderakott:
Fogyó erő, fénylő anyag.
Sötét jelkép, tudattalan,
Eredet és torkolat.
Szupernóva fénye táplál,
És megeszem a fájdalmat.

Tanúja a teremtésnek,
Tanúja a semminek -
Ha elmúlik a pillanat is,
Én a végtelentől nem félek.
Áthajlik rajtam a mindenség,
Mit szeszért, nőért eladok,
Ha hozzám érnek, nem is érzem -
Önmagamba roskadok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


-Apor-2021. június 10. 21:10

Érdekes, gondolatébresztő vers, nekem tetszik!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom