Boldogság
Ülök a helyemen, az ablakot nézve merengek,
Mikor szemem egy pókhálón pihen meg.
Figyelem a fényben ringó fátylat.
Elmélázok rajta... de hisz ez káprázat.
Amit látok, nem is egy pókcsapda...
A lelkem szövevénye került az ablakba.
A kusza szálakat csak néhány másik tartja,
Erősen rögzítve, mégis lágyan ringatva.
Meglebben a gomoly a feltámadó szélben,
Apró esőcseppek lebegnek a légben.
Bevonják a hálót, mint tört tükörszilánkok,
Fényárral bevonva a kusza boldogságot.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Sebi2021. július 23. 21:23
Bravó
John-Bordas2021. július 23. 20:13
Nagyon jó lett, érdekes és meglepő a fordulat,nagy ❤️ hagytam versednel szeretettel ölel János