Szerző

Balázs Márta

Életkor: 26 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 558 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. november 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Balázs Márta

Örökké

Kezébe teszem szívemet,
Anélkül, hogy ismerné lelkemet.
Haldokolva dobog kegyetlen tenyerében,
Haldokolva úszom
a reménytelenség tengerében.
Elsuhan mellettem,
Nem tudja, létezem.
Hideg kézzel markol belém a halál,
S nyugodt vagyok, hisz tudom,
ennél csak jobb lehet, mi rám vár.
Néhány sor, ennyi maradt belőlem,
Ha elveszek is, tudja, hogy üzenem:
Sötétség, mi bennem lakott,
Te voltál, ki elhagyott.
Mondják, megmenteni nem lehetett,
De csupán egy szó kellett nekem.
Szépség nekem mit sem számít,
Sok ember, ki engem ámít.
A Hold is ezt suttogja,
Hangja, mely belevész a habokba:
Szerettelek. Szeretlek.
Szeretni foglak. Örökké.

Ajánlom Mucusnak - rokonlelkek...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Art(szerző)2009. november 25. 14:07

Mondjuk a jövő még nem biztos,de...:D

Kistejes2009. november 24. 19:39

Az utolsó két sor :'(:'(

Art(szerző)2009. november 23. 17:40

Hozzászólás:)?Vélemény?:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom