Csábító vágyam...
Százszor megfogadtam már,
nem öl meg az, ha fáj,
bánatomat szögre akasztom,
könnyeimet elapasztom.
De most bánatos a szívem.
Könny áztatja szemem,
lelkemben tombol a vihar,
emlék, mi hullámokat kavar.
Mindig van, hogy nem értem,
miért, hogy célba nem értem,
pedig tudom jól, igyekszem,
de hát tudvalévő, öregszem.
Szívemben mégis tombol a nyár,
pedig a mozdulatom lassul már,
hiszékeny én, hiszem a tavaszt,
vágyom az ifjúságot, a ravaszt!
Somogyzsitfa, 2021. augusztus 12.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2021. augusztus 24. 14:48
A versed szép Éva! De miért kell mindig az öregséggel, az elmúlással,
a pesszimizmussal foglalkozni? Egyébként nagyon szép verseket írsz,
szoktam olvasni.
Figyelőbe veszlek, itt is várva verseidet.
Szívvel, barátsággal:
Mathias
lnagypet2021. augusztus 20. 07:43
Érthető vágyaiddal teljes mértékben egyet értek, tetszett!
Szívvel: Z Nagy L
Motta2021. augusztus 19. 15:30
Szép sors versedet szívvel olvastam
Motta
CD57.sz2021. augusztus 18. 15:21
Tetszéssel, szívvel olvastam
szép soraidat, gratulálok
szeretettel: Klári
John-Bordas2021. augusztus 18. 15:01
Ne állj ellent a csábításnak mert azt mindig megbanjuk,versed tetszett szívvel olvastam ölel János szeretettel
feri572021. augusztus 18. 12:51
Remek, szép alkotás Éva.
Szívvel olvastam.
Feri
5367712021. augusztus 18. 11:35
Nagyon gyönyörű vers! Szívvel tetszik.
József
JohanAlexander2021. augusztus 18. 11:30
Éva, nagy első szívet küldök szép versedhez.