Györki Armand

Kodak

pixelpartok

A hevederes sínillesztéseket megint
vékony gyökérrosttal szövik át az évszakok,
lassacskán bennünk is pyramispályára húzódnak
a tévképzetek; hajnali három körül néha felborult csatahajókat álmodik a holdfelszín.
Amúgy nemrégiben - negyven év után -
újra a sarkvidékre költözött pár bálnafaj,
valamelyik nedves kapillárisnál még mindig
cserzőhalványításban fürdik a múlt.
Csak ennyi marad a 48 órás expozíciókból;
valami ügyetlen és fáradt légzésbénulás szürkülettől egészen a mélyfeketéig,
tudom jól, itt viszonylag sekély a víz,
tudom jól, itt hipóval mosták át a régi lőszerraktárakat,
tudom jól, itt valamikor kurva sok vér volt.

Biztos én tehettem róla, én meg az Ószövetségemből hiányzó cigipapírnyi rész;
- viharmadár-alakú szövetekre
korlátozódik a part, idővel ránőtt a kolostor kerengője. -
Persze a szimfonikus táncszerkesztés
kísérőbolygókra bontja majd az eget,
majd ebben a kellemes majdnem télben is penepalimpszeszt alkotnak a gyűrűk,
majd a végén polaroid nude-ok
meg pannotípiák metszik bennünk
ezt az elviselhetetlen semmit.

- Máshol meg csak égkék nyarak
begipszelt lábai villognak
fordítós filmeken, és megpróbálják
átvészelni a privát apokalipszisek
eredendő halálfélelmeit. -