Fájnöl kántdán
Kinyílt egy kis atom
a nukleáris télben,
porlepte hajnalon
szárba szökken éppen.
Levelét kitárja
vágyva, hogy szeressék,
letűnt idők sztárja,
bús, magányos esték
idéznek fel mindent,
ó, mennyire jó volt,
mégiscsak lett itt rend,
kinyírtuk a bolygót.
Alattunk törmelék,
kormos ígéretek,
nem mondták: hé, elég!?
A légkör is beteg.
Talán még olvasol,
bár félálomba` vagy,
Jerikó kürtje szól,
ébredj föl, és ne hagyd!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Seelensplitter2021. szeptember 4. 22:13
Kedves Attila!
Ütős üzenet. Nagyszerű alkotás.
Üdvözlettel: Seelensplitter
gypodor2021. augusztus 30. 08:33
Fáján aktuális
szívvel
Gyuri
Leslie20162021. augusztus 30. 06:09
Remek vers.
Élmény volt olvasni.
Szívet adtam.
László
Elise2021. augusztus 29. 22:03
Nagyszerű, Nyakó-vers!
Szívvel; Elise
Pflugerfefi2021. augusztus 29. 19:58
Nem a tőled megszokott, humoros
stílust hoztad, egy az èletünkèrt, földünkèrt
aggódó , (szerintem kései) alkotàst olvashattam!
Remek!
Szivvel gratulálok!
Feri.
Zsuzsa-Amriswil2021. augusztus 29. 18:19
Néhányan már ébredezünk… csak nehogy késő legyen.. Rajonglak: Fazekas Zsuzsa 🦋🌴🌷🌸a
Zsuzsa03022021. augusztus 29. 18:13
Kitűnő versedhez
szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
feri572021. augusztus 29. 16:17
Remek alkotás Attila.
Szívvel gratulálok.
Feri
JohanAlexander2021. augusztus 29. 15:23
Attila, megrázóan jó!
Molnar-Jolan2021. augusztus 29. 14:35
"mégiscsak lett itt rend,
kinyírtuk a bolygót.' Hát ja...