Györki Armand

Cool kids no sleep

Egyszer könyörületből megöltél egy kutyát,
akkortájt koponyákat találtak az
általános iskolánk alatt;
benned már szélesvásznú
szabványokra vetkőzött az ősz,
kezeid között szűkültek feltételes
móddá a félparazita életmódot
folytató bokrok.

Persze növényegyeden fejlődtél Te is,
és már messziről elkerülöd a fiókokat, igen,
azokat a fiókokat, amik megették a
szüleid házasságát és apud pornókazettáit,
tudod mostanra jól, hogy a világegyetem
közel van valami síkhoz, hogy
cefeida csillagok miatt nem moshatod ki
az orgazmusszagú hálózsákokat;

tűzveszélyességre hívnak fel figyelmet táblák,
gyufával játszol. Ezt az álmos
várost ragadozók lakják, és
most épp emiatt ölelgetik súlyos
légzési elégtelenségek a rémálmaid

- amúgy velem valami tök más van.

Én csak simán élek, mondjuk
hajnali három felé élőben streamelt
Staten Island-i utcák zajára próbálok
elaludni vagy ilyesmi, ismersz, tudod,
ez van, feltérképezed velem a
szegecses fűzők félelmeit, miközben
szakadt esőkabátokat terítek az apályokra,

sír a só;
itt már csak gyorséttermekben
felvágott polipok álmodnak a vízről.

Le kell lépned,
itt már csak egyedül vagy.