Szerző
Mikus Bea

Mikus Bea

Életkor: 36 év
Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 92 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. szeptember 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Mikus Bea

A vikinghajó útra kelt

Forró homokú tengerparton sétáltam,
Meleg szellő fújt s lengette kaftánom,
Kendőmet fújta a tenger felől jövő hűs szél,
Valamit súgott, ami a lelkemig ért.

Észak szelét hozta magával forró földünkre,
Új érzéseket, új ismeretségeket szívünkbe.
Egy hajó érkezett, barbár törzsek népei, marcona férfiak.
Széles vállú, magas, komor arcú, termetes ifjak.

Ahogy a hajó a partokhoz közeledett,
Úgy a szívem is lassan megelevenedett.
Ekkor láttam meg őt, a legszebbet, a legderekabbat.
A viking hajót kormányozta, a többi szállt a csónakokba.

Népeink találkoztak, de utolsónak ő lépett ki,
Komoly arcán ragyogtak szemei.
Néztem távolba meredő, okos tekintetét,
Fürkésző, apró észrevételét.

Kicsit messzebb álltam az emberektől,
Méregettem páncélját, kíváncsian néztem őt.
Amikor kávészínű szempárjaink találkoztak,
Nem mosolyogtunk, de éreztük a kölcsönös vonzalmat.
Magas volt, nagy termetű, úgy 30 éves lehetett,
Szép gesztussal, hajtott fővel üdvözölt, mást nem tehetett.

A pogány harcosok a tengerparton vertek tábort,
Bőven ettek és élvezték a bor adta mámort.
Skandináv legendákat zengtek a muzulmán embereknek,
Mágikus hangulatot adva a tábortüzeknek.

Derék vikingem maga mellé ültetett,
Láttam szemében, megszeretett.
Értettem az ő nyelvén, ismertem minden szavát,
A szemében ott láttam minden álmát, honvágyát.

Hónapokat töltöttek az északiak velünk,
Harcosommal sokat voltunk együtt.
Mesebeli, buja parkjainkat megmutattam neki,
De azt mondta, örömét csak a szívemben leli.

Kézen fogva jártuk nappal az utcákat,
Látott csodaszép török dzsámikat.
Este a sátrában ölelt, csókolt, mesélt,
A hazájáról, családjáról szeretettel beszélt.

Mintha mindig ismertük volna egymást,
Tudtuk a másik gondolatát.
Azt is tudtuk, közel van az idő,
Amikor népével hazájába visszatér ő.

Eljött az utolsót nap,
Úgy éreztem, a szívem kettészakad,
Pogány skandináv és melyik hitű muzulmán
Egy barátsággá fonódott már.

De a mi búcsúnk még nem ért véget,
Tovább ragyogott, mint a csillagok az égen.
Fájón, boldogan vágytuk egymás testét,
Öleltem őt, fejem ott volt a szívén.

Ujjaim barna hajába fonódtak,
Majd körszakállán oldódtak,
Ajkunk már nem két ember ajka volt,
Hanem egy lágy húsörvény, mely vizet olt.
Oltaná a lángot, oltaná, de csak szítja,
Lelkünk, testünk harcát vívja.

S végül már nincs vívódás és harc,
Csak a két egymásba néző arc.
A csendet csak a tűz ropogása töri meg,
És körülölel a néma csend.

Majd selyem suhan, és páncél csörren,
Lehullanak a tompa földre.
Hűvös zápora lesz ő nap égette testemnek,
Nyugtató gyógyír vágyódó szenvedésemnek.
Így számára a tüzes szelet hozom el
Minden apró kis rezdülésemmel.

Majd szíve felett borulok álomra,
Ő ölelve engem, sóhajt küldött a bánatnak.
Eljött a hajnal, hogy kezünkbe adja a búcsút,
Hosszú volt az elköszönés, s jött a visszaút.
Újra a parton álltam, mint hónapokkal ezelőtt,
De most fáztam, hideg volt, ott álltam a hatalmas hajó előtt.

Odin fiával egy csókot váltottunk, az utolsót,
S felharsant az induló,
Lelkében magával viszi a déli szelet,
Szívébe zárt engem örökre,
Ott maradok egy emléknek,
És a vikinghajó útra kelt.

2020. május 27. - június 3.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MikusBea(szerző)2021. szeptember 15. 22:58

@Erubina: Köszönöm szépen Kedves Erubina.

Erubina2021. szeptember 15. 14:37

Tehetséges művedhez gratulàlok.

MikusBea(szerző)2021. szeptember 15. 14:34

@borsigabor: Köszönöm szépen Kedves Gabi.

borsigabor2021. szeptember 15. 08:10

Szomorú de szép alkotásod Bea.
Szívvel olvastam.
Gabi

MikusBea(szerző)2021. szeptember 14. 20:41

@feri57: Köszönöm Kedves Ferenc

MikusBea(szerző)2021. szeptember 14. 20:40

@John-Bordas: Köszönöm szépen Kedves John.

feri572021. szeptember 14. 17:52

Szomorú szép alkotás Bea.
Szívvel olvastam.
Feri

John-Bordas2021. szeptember 14. 17:51

Érdekes" mese" de úgy hiszem hogy valós történet ez, nagyon tetszett hatalmas ❤️ gratulálok hozzá ölel János szeretettel

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom