Szerző

Kovács Ákos Dániel

Életkor: 27 év
Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 50 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. szeptember 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Kovács Ákos Dániel

Sozinho

A vonat béget, majd emberséget
pöfékel lustán a sín porába.
Ablaka mellett villamosszéket
nyalogat búsan a téli pára.

Jegyem zsákutcák közti állomás,
hol az anyai méhet nemlétem
űzi szüntelen a kortól rozsdás
ereszcsatornák útvesztőjében.

A kalauz egy potyautassal
vitatkozna, de megszűnik a hang.
Némán mutogat, mint egy vén marsall,
kinek rákként vájja torkát a rang.

Pantomimjáték. Olcsó ajándék
az élet, mégis nagyobb mindennél.
Utasok vagyunk, szívünkben árnyék
tépázta óhajunk az úti cél.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MarcziM.Mathias2021. szeptember 28. 14:34

Ez "piszok jó" vers!!
Pozitív elragadtatásomban fogalmaztam így.
"rákként vájja torkát a rang"
Húúú! Mondom hogy "piszok jó"!
Őszinte tisztelettel gratulálok,
szívvel:
Mathias

hillailaszlo-ve2021. szeptember 21. 17:11

"Pantomimjáték. Olcsó ajándék
az élet, mégis nagyobb mindennél.
Utasok vagyunk, szívünkben árnyék
tépázta óhajunk az úti cél."
Különleges vers az életről"
Titokzatos magamtól címmel!
( más nyelveken egyedül)
Van benne valami, nekem tetszik!
Szívvel olvastam!
Laci

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom