Reményóda...
Erdőben jártam, csend ölelt,
szívemet a magány lepte el,
őszben tipródtam nyárért epedve,
utam tövisei a múltam emléke.
Mellettem kis patak csörgedez,
patak partján meghajlott fák
hangtalan, némán kiáltanak,
s én kereslek a síró fák alatt.
Kezem a semmit érintette,
te csak az elmém szülötte voltál,
képzeletem halovány játéka,
hát játssz velem szivárványt,
hol vagy te meg én szerelmes,
tudd, a patak partján mindig él
nekünk egy tünde álom, a remény!
Somogyzsitfa, 2021. szeptember 21.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Eci2021. szeptember 29. 12:37
Kedves Éva! Nagyon szép remény versedet szívvel jutalmazom. Szeretettel Edit
lnagypet2021. szeptember 28. 18:21
Reményóda, ódai remény: ez a remek költemény!
Szívvel: Z Nagy L
Motta2021. szeptember 28. 09:44
Szép remény versed szívvel olvastam
Motta
molnarne2021. szeptember 27. 19:50
Nagyon szép reményvers szívvel szeretettel gratulálok:ICA
MarcziM.Mathias2021. szeptember 27. 16:44
Csillogón ragyogó vers.
Fogadd elismerésemet!
Szívvel:
Mathias
ditte1422021. szeptember 27. 14:44
Drága Évike!
Szép remény-vers.
Nagyon tetszik a hangulata is, megfog.
Nagy-nagy szívvel, szeretettel:
Erzsébet
"Tudd, a patak partján mindig él
nekünk egy tünde álom a remény! !!!!
feri572021. szeptember 27. 12:31
Nagyon szép alkotás Éva,
Szívvel olvastam.
Feri
5367712021. szeptember 27. 10:16
Nagyszerű versed szívvel olvastam!
József