Szuchánszki Aranka

Elviszem

Ha elmegyek, elviszem a félelmeidet,
hogy ne kelljen többé aggódni értem.
Ha elmegyek, elviszem az okozott sebeket,
ne okozzon több sérülést a lelkem.

Elviszem a figyelmetlenségemet,
mikor máson járt az eszem éppen,
pedig kellett volna érezned a hitet,
ezt nem hagyom itt semmiképpen.

Magammal viszem minden haragomat,
nem hagyom itt neked a csúnya arcomat.
Elviszem azt is, mivel bánatot okoztam,
mikor durcás voltam és háborogtam.

Itt hagyom neked meghitt perceinket,
hogy vigasztaljanak, mikor szomorú vagy.
Itt hagyom az örömkönnyeinket,
hogy boldog pillanatokat okozzanak.

Rád hagyom a sok-sok nevetést is,
mit egymásnak nap mint nap okoztunk,
hogy szívedből tudj nevetni később is,
ha eszedbe jut, hogy vidámak voltunk.

Neked hagyom az élményt, mikor esténként
kezem kezedben hangtalan pihent,
hogy legalább megmaradjon az emlék,
s az érintésekből ne vigyek mindent.

De ugye, nem kell még sehová mennünk?
Van még idő, nem kell még ezen tépelődnünk.
Nincs még késő, ugye, az idő végtelen?
az ember ezt felfogni képtelen.