Szerző
Kiss László Lajos

Kiss László Lajos

Életkor: 46 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 103 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. október 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

feri57, S.MikoAgnes, 1 láthatatlan tagunk

Kiss László Lajos

Új gyötrelem kínoz

Sohasem volt szép az éltem,
Számtalan gyötrelmet én már megéltem.
Az élet csapásai padlóra küldtek,
Újra meg újra földbe döngöltek.
Szenvedés tüskés erdején át vesszőfutás,
Sehol egy kiút; innen nincs szabadulás!
Kéklő eget sötét felhő takar,
Gyilkos mocsár itt a talaj.
Felvillanó lidércfények körbevesznek,
Incselkednek, hitegetnek.
Illúziók csupán, nem hiszek bennük,
Nincsen szívük, nincsen lelkük.
Sors erői új illúziót küldtek,
A többiek mind eltörpültek.
Egy csillag ragyog fel a sötétségben,
A jelenést döbbenten nézem.
A fény közelebb ér, erősebb lesz,
Átfut rajtam: "Nekem kellesz!"
Egy nőalak bontakozik ki belőle,
Megkövülten nézek a karcsú nőre.
Fekete hajzuhatag, izzó, kék szemek,
Reá nézve a lelkem remeg.
Halvány bőre, mint a selyem,
Elural egy balsejtelem.
A démoni nő nem lát engem,
Nem tudja, mit indított el bennem.
Egy új szenvedés hozója Ő,
Az ismeretlen, gyönyörű nő!
Gyémántfény szemei kéklőn hatolnak lelkembe,
Mint rémült kisgyerek, meg vagyok szeppenve!
Új szenvedésem megtestesülése eme szépség,
Védekezni ellene teljes képtelenség!
Mit érzek, s miért, nem értem;
Sok mindent, de nem ezt reméltem!
Az új kín eluralja lelkem,
S a kín neve pedig: SZERELEM!
A sok szenvedést már megszoktam,
De hogy ez így fáj, azt nem tudtam!
Irányomban közömbös, nem marasztal,
Puha keze mást vigasztal.
Közel hozzá nem mehetek,
Mert máris bajba kerülhetek!
- "Mit tehetnék?" - kérdem újra,
Úgy kínoz, hogy nem is tudja!
Bűnbe vinné lelkem tudtán kívül,
Nem szolgál semmi menedékül.
A megoldás kulcsa a nyakában lóg,
Szeme fénye rám nem csillog.
- "Nincs közöd hozzám, máshoz tartozol,
Átkozott sorsomon aligha osztozol!"
Mégis reménytelenül remélek, hiszek és várok,
Hátha általad megpillantok egy szebb világot!
Kínzásom lehúz vagy felemel,
Rajtad áll; ha két karod átölel!
Eltűnik a világ, ha megérzem csókodat,
S megváltod végül átkozott sorsomat!
Nem démon leszel immár, hanem fényhozó angyal;
Felszabadítasz ragyogó sugaraddal...
Így lesz-e vagy sem, senki se tudja,
Mit hoz a jövő, merre visz útja.
De addig is tudd, hogy szeretlek Téged,
Mert felgyúlt a szerelemtűz, mely most is éget!
Nem tudok mást adni, csak szerelmet Néked,
S míg világ a világ, nem érhet véget!

2015. december 20., Anitának szeretettel

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


donmaci2021. október 16. 11:40

Nagyon jól versbe írtad! Szívvel olvastam Józsi

feri572021. október 16. 11:25

Szomorú, nagyon szép alkotás.
Szívvel gratulálok.
Feri

S.MikoAgnes2021. október 16. 09:38

Izzó szenvedély sugárzik remekül megírt vágyakozó soraidból.
Az 1. nagy 💗-et küldöm szeretettel:
Ági

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom