T Tamás Ferenc

Osztálytalálkozó

Fiatalként álmodoztunk sokat,
Kergettük a hiú ábrándokat.
Meg akartuk váltani a szép jövőt,
El akartuk hagyni az otthoni kikötőt.

Szépek voltunk, fiatalok és bohók,
A nagy igazságokra rácsodálkozók.
Hinni akartunk a jobb világban,
Csatáztunk világmegváltó vitákban.

Réges-régen elmúltak a szép idők,
Immár múltra váltottak az igeidők.
Találkoztunk, emlékeztünk a régre,
A középiskolás boldog éveinkre.

Négy évig voltunk együtt hajdanán,
Az életünk múltba vesző hajnalán.
Elröpültek az évtizedek békében,
Öregebbek lettünk bölcsességben.

Nézzük egymás deresedő haját,
A régmúlt idők elillant pillanatát.
Szemünkben ott az élénk csillogás,
De már belép a vaksi pislogás.

Hiszünk még a szebb jövőben,
Az elkövetkező jó időkben.
A múltba révedezve élünk,
De az éveken vígan átlépünk.

Jó volt veletek újra együtt lenni,
A közös emlékeket megint felidézni.
Újra együtt voltunk oly` sok év után,
Átlátva az eltelt évek labirintusán.