Szerző
Violina

Violina

Életkor: 30 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 93 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. október 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Violina

A levelek...

Ősszel a levelek tompán hullanak.
Nyugtat a mezítlen természet,
S közben hagyom, hadd múljanak
A bíborszín emlékek.

Elnézek búsan a hegyek mögé,
S ahogy elringat a felhők szépsége,
Látom, két óriás hegy közé
Villan egy csillag égi fénye.

Nem is tudom, milyen volna
Járni a közöny ruhájában,
S így lennék, míg a hold el nem fogyna,
Majd telve díszlene az ég karátjában.

De csak tűrök, s a lilán olvadt pázsitra lépek,
Talpam alatt pihen a magányos liget,
Azt hiszem, nagyon félek,
Hogy szólnék, de nincs kinek...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MarcziM.Mathias2021. október 31. 20:13

Aranyos, bájos vers!
Szívvel gratulálok:
Mathias

Szklenargyula2021. október 27. 09:33

Én ezt is szeretem 😉

Motta2021. október 23. 19:41

Szomorkás. szép versed szívvel olvastam.
Motta

John-Bordas2021. október 22. 11:44

Drága Violina, gyönyörűséges verset hoztál olvasásra, nagyon tetszett,komoly tehetsegrol árulkodik a vers, szívvel gratulálok hozzá ölel János szeretettel

orpheus35352021. október 22. 10:38

Azt hiszem, nagyon félek,
Hogy szólnék, de nincs kinek... Gyönyörű ez a két sor. Köszönöm, hogy olvashattam. Szeretettel:Ildikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom