Fájdalom és vigasz
Fájlalom, hogy fáj nagyon.
Voltál nékem, nem tagadom.
Ismerős e fájdalom.
Mint jó barát, meglátogat, hát hagyom.
S vigaszt nyújt egy gondolat.
Volt szép, volt jó. E barát is:
Oly vigasztaló. S ha nem lenne?
Hát elmenne. De így tudom: volt, van...
S lesz még jó, megtalálható.
Lelkemet újra beragyogó.
Fényt árasztó, hívogató.
Dallam, mi nem mulandó!
Vigasz ez énnekem!
Vigasz: lesz még szerelem!
Vigasz kell még énnekem!
Ezért fájlalom, hogy fáj nagyon!
Szomorú szívvel hát rád hagyom!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2021. október 31. 19:17
Remélem olvassa!
És érti. És megérti.
Ilyen ragyogó lelket, csak megőrizni szabad.
Figyelővel küldök szívet.
Biztatással:
Mathias
feri572021. október 29. 14:06
Szomorú, csodálatosan szép alkotás.
Szívvel olvastam.
Feri
John-Bordas2021. október 29. 13:45
Kedves Beáta, szép verset hoztál olvasásra tetszett szívvel olvastam ölel János szeretettel