A keszeg románca
A szép Tisza partján jártam,
Amikor a szerelmemre vártam.
Tekintetem a vízre tévedt,
És megláttam egy köteléket.
Két kicsi keszeg volt ott,
Együtt a sodrás ellen.
Egyik a másikban bízott,
S így voltak ott, kettesben.
Két kicsi hal, két kicsi lélek,
Szerelmesen együtt éltek.
Néztem őket és csodáltam.
De aztán hirtelen megálltam.
Álljon meg a menet, a mindenit!
Megláttam az univerzum jeleit.
Nem is szeret, akit én itt várok.
Mással van a csalfa, az álnok.
Még a két kicsi hal is képes szeretni,
Hát én többet nem fogok szenvedni.
A napjaim ezután vidámságban élem,
És a keszegem is megtalálom, remélem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
S.MikoAgnes2021. november 4. 09:45
Nagyon tetszik!
De jó, hogy remek, hangulatosan optimista versedre találtam, így hatalmas 💓-et és figyelőt is adhatok!
Kedves Szilárd, én is vidáman emelkedem felül fájdalmas dolgokon!
Örömmel fogadnám viszont figyelőd és látogatásod. Olvasód lettem
szeretettel:
Ági
orpheus35352021. november 3. 19:19
Ez a hal neked egy szép barát. Szívvel kövesd. Szeretettel:Ildikó
John-Bordas2021. november 3. 16:20
Úgy hiszem hogy igen, megtalálod hamarosan, szívvel olvastam ölel János