Édesanyám emlékére
Esőcsepp pereg az ablakon,
Könnycsepp csordul le az arcomon.
Gondolatom messze száll,
Édesanyám oly távol már.
Kalandozom a múltban,
Drága gyermekkoromban.
Gyermekként védett, mindig megértett.
Jobban ismert mindenkinél,
Mindig éreztem a szeretetét.
Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme.
De sors kegyetlen volt,
Mert oly korán elrabolt!
Űrt hagytál magad után,
Melyet semmi sem pótolhat már!
Életem nélküled élem,
És a sorsot nem értem!
Miért volt oly kegyetlen?
Miért rabolt el ily korán tőlem?!
2007. ősz
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
mezeimarianna2009. december 4. 04:52
Sajnálom:(((Soraid meghatottak...
nektarin2009. december 1. 00:43
Gratulálok Kedves Viktória! Gyönyörű vers, tele fájdalommal, amelyet teljesen átérzek. Borzasztó nehéz... Tamás
butterfly(szerző)2009. november 29. 10:38
Nagyon szomorú ez a versem mindíg sírok amikor olovasom vagy mondom
banyai_maria2009. november 29. 02:04
Sajnos az élet sokszor kegyetlen.A versed nagyon szép!