Szerző

B. Beáta

Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 166 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. november 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

B. Beáta

Vak remény

A láng, mely kialudt.
A vak remény, mi elhagyott.
Színek és a napfény?
Lesz-e újra még?

Ó, remélek még...
Gyenge szikra, mely még ég...
Ott van legbelül...
A vak remény már elhűl!

Az idő, mely elszaladt...
Hogy hinnék újra?
Én? A láthatatlanba`?
Elhagyott, elszaladt, elszakadt.

E vékony szál, mi hívogat.
A vak remény, mely fojtogat.
Láng, mi mélyen még bennem él.
Hogy van s lesz még remény?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572021. november 25. 04:59

Szomorú, szép alkotás.
Szívvel olvastam.
Feri

orpheus35352021. november 24. 18:20

A remény előre visz. Ha nem hagyod, nem hűl ki. Szívvel:Ildikó

Zsuzsa03022021. november 24. 14:55

Csodaszép, fájdalommal teli versed
szeretettel olvastam.
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom