Varga Dani

Tél katonái

Csendesen állanak a tél katonái
Némán, mintha fájna itt kiabálni
Hisz senki sem merheti áthágni
A csöndet, mely nem e világi.
Őszt leigázva paripán
Szemléli új birtokát:
Kevés ember lehet
Ily győzedelmes
Nagy generál
De ki más
Minthogy
Tél.

Nem dolguk a felelet, sem kérdeni, minek
Követik ők tisztjüket bárhová, hiszen
Nem az első hadjárat nekik ide.
Körkörösség az életük, mégis
Maradnak Télnek mindig így is
Győzelemre, vereségre.
Eljött idő a Télre
Katonái félve
Állanak félre
Mind reszketnek
Várva egy
Névre
Tél.

Nem végtelen Tél fagyos uralma sem ez évben
Hiszen itt is minden jónak kell legyen vége
Nincs hát tovább, mint a rettegett pillanat
Mikor megjelenik megutált Tavasz.
Tél is taszítaná, rokona bár
Katonáit olvasztja is már
Rövid uralma vége hát
Nem volt ez, csak pillantás
Kísérti őt sírás
Amikor kiált
Örökvidám
Testvére
Végre:
Tél!