Egyedül némán
Mosolyod arcodra
soha rá nem fagy.
Szemed sötétsége
soha ki nem virul.
Szívedbe be nem engedsz,
velem te soha nem nevetsz.
Ezért most... látod?
Ott vagyok én... ott ülök én
Némán...
Csak a cseppek moraja
hangzik, mint könnyem
patakba hull, miattad.
Csak némán, csalódottan.
Ifjú szívem darabokban,
te tudnád a csöndet megtörni,
de nem teszed... ott hagysz
egyedül... némán.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
linusz_reka(szerző)2009. december 6. 15:14
köszönöm.
:]
Beguriga2009. december 3. 17:56
Ismerős érzések.....
Szép vers gartulálok!