Félhomály
Párnák hada zeng nekünk altatót,
Lágyan üti az óra az éjfélt,
S mikor félig nyitott szemem keresi a takarót,
Arcod ívében talál békét.
Jóízű mosollyal tűnődök rajtad,
A félhomályban, lám, csak sejthetlek,
De suttogom, csak hogy meg ne halljad,
Hogy mennyire is szeretlek.
A december párát von az ablakra,
Lila párna rezzen a lábad alatt,
S ahogy a paplant gyűrve húzod magadra,
Emlékem lábujjhegyen halad.
Nézem kívülről a tisztuló képet,
A sápadt ég alatt szőttük álmaink,
Ifjúként illant az élet,
Ahogy igazgattuk múló vágyaink.
Fátylat vontam magamra felhőből,
S te nyakkendőt csillagból,
Így szólt az eskü: egy a kettőből,
Lélekből s anyagból.
Évek villantak a plafonra,
Bennem egy érzés megpihent,
Hogy ennyi idő múltán is szívem susogja,
Veled újraélnék mindent.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2022. január 28. 17:30
Ez a versed is nagyon tetszik!
Szívvel:
Mathias
Violina(szerző)2022. január 6. 11:58
@gypodor: @feri57: @Motta: @John-Bordas: @orpheus3535: Köszönöm mindenkinek :)
feri572022. január 6. 05:14
Tüneményes, nagyon szép kiváló alkotás Violina.
Nagy Szívvel olvastam és várom a következő versed is.
Kedves Violina.a Figyelőmbe követem tovább a verseidet, /remélem te is/
nagy szeretettel látlak én is a versemnél a Figyelőd megköszönném.
Nagy Elismeréssel és Tisztelettel
Feri
Motta2022. január 5. 20:36
Szép gondolatok.
Szívvel olvastalak
Motta
John-Bordas2022. január 5. 19:03
Kedves Violina, meghatoan szép szerelmes versedet óriási 💓 olvastam ölel János szeretettel
orpheus35352022. január 5. 17:30
Csodálatos versedhez gratulálok:Ildikó
gypodor2022. január 5. 17:26
Jóízű mosollyal tűnődök rajtad,
A félhomályban, lám, csak sejthetlek,
De suttogom, csak hogy meg ne halljad,
Hogy mennyire is szeretlek.
Gyönyörű sorok remek vers
szívvel
Gratulálok
Gyri