Szeretet vagy ösztön
Szenvedély volt, ami Ámort vezette,
Kedves arcára ráfagyott a mosoly,
Fáradt öregség nem lett a végzete,
Teste, lelke istenséggé változott.
Együttlétre tanított sok-sok embert,
A szeretet szerelembe torkollott:
Számtalan sóvár vágyat dédelgetett.
Szolgált, és így lett a lelkekben donor.
Egyre sokasodott az emberiség:
Romló erkölcs, az együttlét sem meghitt.
Szabad utat kap az elvadult ösztön!
A virág szirmát fergeteg tépi szét,
Számos liliomot bús életbe vitt:
Becstelen kéz nem ringatja a bölcsőt!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
lizomka2022. január 24. 21:47
Mennyire fájón őszinte vers!Tetszik a szókimondó varázsa!
❤
molnarne2022. január 16. 19:02
Nagyon szépen megírt életversedhez szívvel gratulálok:ICA
kicsikincsem2022. január 16. 15:14
A remek szonetthez szívvel gratulálok!
Ilona
1946222022. január 16. 10:32
"A virág szirmát fergeteg tépi szét,
Számos liliomot bús életbe vitt:
Becstelen kéz nem ringatja a bölcsőt!"-gyönyörű versednél szívet hagytam.
orpheus35352022. január 16. 09:35
Nem ringatja a becstelen a bölcsőt. Kemény szavak. Gratulálok versedhez:Ildikó
feri572022. január 16. 05:54
Nagyon szép életversed Tamás tetszik.
Első nagy Szívvel gratulálok.
Baráti üdvözlettel.
Feri