Békássy Balázs

Rabló a nyílt vizeken

Bűnben él, és csürhéhez köti a léte.
A tengeren portyázik, de lókötőként is végzi be?
Kalóz nem fél a fedélzeten,
a kardot is forgatja ügyesen.

Ő a markában tartja az óceánt,
hullámait nem hátráltatja semmilyen tajték.
Érdeke parancsát habozza fel a lapátja!
Ritkán enged csak olyan élvezeteknek, mint a buja hajlék.

A szél irányt vált, s fordul a hajó?
Elrabolt teknő kezdi földre a kikötését?
Ki hallja meg ilyenkor egy kalauzlány szívének dobogó sóhaját?
A holdat csak az ő dühe hozhatja fel az égre kitörésként.

Halmozza az örömöt, de nem mindig mámorban rabol.
Nyugtalan a lelke, mióta az óriás Kraken benézett a lakján.
Az illatozó habokon nem mindig nyugodt a világ,
de a hullámzás nem adja fel.
Pakol inkább puskaporos hordókat, a pisztolyok töltve?

Amikor a fodrokat nem táplálja tajték, a sós víz ásít egyet.
Tíz esztendeje volt egy király rumszállítmány, igaz?
Csak figyelni kell a vállait, ilyenkor minden evező csapása édesebb.
Nem lehet azonban mindig a csempészekre hagyatkozni, szálljunk most vízre pálinkáért s banánért!
A bő homok szerető talpa alatt nem támad semmilyen szörny, itt meg nem nő semmilyen gaz.