Csönd
Már több mint tízen vagyunk a teremben,
Hangos beszélgetések, agymenések,
De számomra csönd lohol,
Mert szívem kohol.
Jönnek az emberek, csak jönnek befele,
Mint Magyarországra a törökök serege,
Egyre esélytelenebb tettem,
Hogy beszéljek véle.
Így inkább eltűröm a csöndet, mint büntetést,
Mert egy magamfajta bírja a csüggedést,
Habár jóllétemet testem elhiteti,
Lelkem mégis megviseli.
Mint Hold, ki mindig menekül a Nap elől,
Bár imádja és szereti, mint teremtőt,
Követi, de elébe nem kerül,
Mert fényétől túlhevül.
2022. január 19.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
BBence_(szerző)2022. február 3. 19:29
Nagyon szépen köszönöm a véleményeket! :)
S.MikoAgnes2022. január 27. 15:09
Drága Bence! Ismét lenyűgöztél remek verseddel!
Csodálatos versképbe szőtted érzelmeid:
"Mint Hold, ki mindig menekül a Nap elől,
Bár imádja és szereti, mint teremtőt,
Követi, de elébe nem kerül,
Mert fényétől túlhevül."
Óriási csillogó 💖-es elismeréssel és
szeretetteli ölelésemmel:
Ági
John-Bordas2022. január 27. 14:08
Nagyon jó verset hoztál olvasásra kedves Bence, tetszett, ❤️ és figyelővel gratulálok hozzá, kíváncsi vagyok a folytatásra is ölel János szeretettel
Szickey_Me2022. január 27. 13:33
Kedveltem verssoraidban a friss vitalitást, a friss érzéseket, a kedvességet és ahogy befogadtál minket, olvasókat a gondolataidba, a helyzeteidbe.
Igazán kedves, amilyen módon a modern mindennapokat átszűröd magadon, és belevegyítesz egy kis frissen hevült, kócos romantikát. :)
Köszönöm szépen, kedves Bence. :)
Szickey
feri572022. január 27. 11:56
Remek alkotásodhoz Bence.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri