Látod, én már
Látod, én már
mosolygok némán,
odajössz hozzám,
nem szól az én szám.
Látod, én már
közönyös szempár
mögül figyelek léhán,
ha más közénk áll.
Látod, én már
nem erőlködök,
karolja át más
kecses köldököd.
Látod, én már
alkotok, és pár
művem még tán
megérte a tintát.
Látod, én már
elfogadtam,
szenvedés ugyan,
de szép az élet, amit kaptam.
Látod, én már
csak csapongok,
lassan elfelejtelek,
nem beszélek hozzád,
arassa más hajad, mint búzát,
melybe én kezem nem markol,
csak egy verset ír rólad,
de legfőképpen magamról.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
ikakovics2022. február 16. 10:44
Szep es szomoru versedhez szivvel gratulalok kedves Zoltan! Szeretettel, Ivan
1111112022. február 11. 08:31
Egyedi,szép elengedés,szívvel jártam nálad. Piroska
gypodor2022. február 10. 05:13
arassa más hajad, mint búzát,
melybe én kezem nem markol,
csak egy verset ír rólad,
de legfőképpen magamról.
Elengedés-versed kifejező. Jó a tagolása, egyedi a sorvezetés.
Tetszik
szívvel
Gyuri
m.falvay2022. február 9. 23:26
Szomorú , elbocsátó sorok .
Szívvel Miki
John-Bordas2022. február 9. 19:35
Jól és onbecsulessel megírt elengedés, tetszett szívvel gratulálok hozzá ölel János szeretettel
S.MikoAgnes2022. február 9. 18:51
Szépséges szomorkás elengedés remek versben.
Nagy-nagy 💓-em érte :
Ági
orpheus35352022. február 9. 18:35
Elengedés útján, majd a végén.
Tetszett.
Szívvel:Ildikó
feri572022. február 9. 18:10
Szomorú, nagyon szép reménytelenségversed Zoltán.
Szívvel olvastam.
Feri