Köd utána?
A múlt, mi volt,
Eltűnni látszik.
Ködös idők jönnek.
Csalóka vizekre eveznek.
Szemünk fürkészi a horizontot.
Hol, merre? Hova tovább?
E végtelenség tengerén.
Az idő szorít. Az idő nem vár.
Az idő tán nem egy csaló szamár?
A köd ránk borult. A köd...
Ez a súlyos, csaló, ingoványos homály.
A Nap vajon kisüt még reánk?
Zúgás, susogás. Mi lehet?
S a nagy csend? Ez a talány.
Szemünk előtt néha tisztul.
Elhisszük, mi elénk téved.
Bízunk. Hiszünk. Reménykedünk.
A köd velünk játszik.
De az idő nem cécózik.
Mire számíthatunk mi?
Egyszerű bábuk, kik nem nyernek ma.
Mire? Kire?
Csak a saját kis szívünkre.
Az idők fogságából...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Nawo2023. február 1. 09:58
Kedves Bea! A köd egyszer feloszlik!
Különleges dinamikájú versedhez gratulálok!
MarcziM.Mathias2022. március 7. 18:35
Szépen fogalmazott, remek vers!
Szívvel:
Mathias
m.agnes2022. március 3. 20:57
Gratulálok életversedhez.
Ágnes
be.jozefina2022. február 20. 03:11
Mély gondolatok. 💟és figyelővel maradok🙂
John-Bordas2022. február 19. 18:10
Nagyszerű vers, szívvel gratulálok hozzá ölel János szeretettel
feri572022. február 19. 16:15
Szomorú, szép alkotás Beáta.
Szívvel olvastam.
Feri