Szerző
Gigor Zoltán

Gigor Zoltán

Életkor: 27 év
Népszerűség: 43 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 211 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2022. február 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (9)

Gigor Zoltán

Torokgombócok

Minden alkalommal
elszomorít a Keleti pályaudvar.
Nem gondoltam
korábban mást,
milyen romantikus hely
egy vasútállomás.
Aztán ott láttalak utoljára,
hol kilences a vágány száma.
Ő volt az első,
rosszul hittem akkor,
hogy az utolsó,
Városliget piros padja,
Múzeumkertet ölelő sok utca,
Zugló összes megcsaló háza,
sok fejemnek ennyi emlék lármája.
S a levelek, melyek zöldek
voltak akkor,
barnán szárazak már,
mint bennem az aranykor.

Ám, ha szomorúság szelének
minduntalan engedném, hogy
tépje hajam helyeken, hol
mellkasomba újra s újra
egyre fúrt a magány,
nem látnátok többet az utcán.
Így nézem hát álmélkodva,
ahogy az Orion megy tova.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Szickey_Me2022. február 21. 19:19

A modern, maibb tartalom és hang, valamint a helyenként esetleg meglepőbben mívesebb, hímesebb megfogalmazás összességében kellemes, érdekesebb verselegyet alkot.
Szerettem a balra zárást, és a picikét szabadabb, különcebb, viszont központozott tördelést is.
A cím csodás. ... a versed pedig olyan, mint egy kellemesen kínálkozó alkalom: mindig elölről és újrakezdeném.
Nagyon szépen köszönöm, kedves Zoltán, :)
Szickey

ahredcliff(szerző)2022. február 21. 14:38

@gypodor: @feri57: @S.MikoAgnes: @orpheus3535: @lantgyorgyi3: @barnaby: @HalaszZ: Hatalmas szívvel köszönöm :)

HalaszZ2022. február 21. 06:51

Remek vers! Szívvel gratulálok! Zoltán

barnaby2022. február 20. 18:13

Nagyon jó vers gratulálok szeretettel szívvel:b

lantgyorgyi32022. február 20. 16:00

Remekül megírt versednél hatalmas meleg szívet hagytam.
Szeretettel olvastam, nagy örömmel jártam nálad.
POET ölelés Györgyi

orpheus35352022. február 20. 14:00

Emlékezésversedhez szívet küldök:Ildikó

S.MikoAgnes2022. február 20. 10:51

"S a levelek, melyek zöldek
voltak akkor,
barnán szárazak már,
mint bennem az aranykor."

Csodálattal olvasom mindig magas színvonalú alkotásaid, kedves Zoltán!
Múzsád még az elengedésben is szépséges sorokra ihletett.
Micsoda rímpár!!!! voltak akkor- az aranykor
Őszinte szívből helyezem remek versed mellé ma is
az óriási 💓-et:
Ági

feri572022. február 20. 10:49

Nagyon szép emlékezésversed Zoltán.
Szívvel olvastam.
Feri

gypodor2022. február 20. 09:38

mellkasomba újra s újra
egyre fúrt a magány,
nem látnátok többet az utcán.
Így nézem hát álmélkodva,
ahogy az Orion megy tova.

Gyönyörűen megírtad! Egyébként is remek a stílusod.
Tetszik
1.
szívvel
Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom