Torokgombócok
Minden alkalommal
elszomorít a Keleti pályaudvar.
Nem gondoltam
korábban mást,
milyen romantikus hely
egy vasútállomás.
Aztán ott láttalak utoljára,
hol kilences a vágány száma.
Ő volt az első,
rosszul hittem akkor,
hogy az utolsó,
Városliget piros padja,
Múzeumkertet ölelő sok utca,
Zugló összes megcsaló háza,
sok fejemnek ennyi emlék lármája.
S a levelek, melyek zöldek
voltak akkor,
barnán szárazak már,
mint bennem az aranykor.
Ám, ha szomorúság szelének
minduntalan engedném, hogy
tépje hajam helyeken, hol
mellkasomba újra s újra
egyre fúrt a magány,
nem látnátok többet az utcán.
Így nézem hát álmélkodva,
ahogy az Orion megy tova.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Szickey_Me2022. február 21. 19:19
A modern, maibb tartalom és hang, valamint a helyenként esetleg meglepőbben mívesebb, hímesebb megfogalmazás összességében kellemes, érdekesebb verselegyet alkot.
Szerettem a balra zárást, és a picikét szabadabb, különcebb, viszont központozott tördelést is.
A cím csodás. ... a versed pedig olyan, mint egy kellemesen kínálkozó alkalom: mindig elölről és újrakezdeném.
Nagyon szépen köszönöm, kedves Zoltán, :)
Szickey
ahredcliff(szerző)2022. február 21. 14:38
@gypodor: @feri57: @S.MikoAgnes: @orpheus3535: @lantgyorgyi3: @barnaby: @HalaszZ: Hatalmas szívvel köszönöm :)
HalaszZ2022. február 21. 06:51
Remek vers! Szívvel gratulálok! Zoltán
barnaby2022. február 20. 18:13
Nagyon jó vers gratulálok szeretettel szívvel:b
lantgyorgyi32022. február 20. 16:00
Remekül megírt versednél hatalmas meleg szívet hagytam.
Szeretettel olvastam, nagy örömmel jártam nálad.
POET ölelés Györgyi
orpheus35352022. február 20. 14:00
Emlékezésversedhez szívet küldök:Ildikó
S.MikoAgnes2022. február 20. 10:51
"S a levelek, melyek zöldek
voltak akkor,
barnán szárazak már,
mint bennem az aranykor."
Csodálattal olvasom mindig magas színvonalú alkotásaid, kedves Zoltán!
Múzsád még az elengedésben is szépséges sorokra ihletett.
Micsoda rímpár!!!! voltak akkor- az aranykor
Őszinte szívből helyezem remek versed mellé ma is
az óriási 💓-et:
Ági
feri572022. február 20. 10:49
Nagyon szép emlékezésversed Zoltán.
Szívvel olvastam.
Feri
gypodor2022. február 20. 09:38
mellkasomba újra s újra
egyre fúrt a magány,
nem látnátok többet az utcán.
Így nézem hát álmélkodva,
ahogy az Orion megy tova.
Gyönyörűen megírtad! Egyébként is remek a stílusod.
Tetszik
1.
szívvel
Gyuri