Akarod-e még!
Mikor sötét estéken magányt kínál az élet,
Kedves emlékek tapintásától dobban a szíved,
És az elköszönő napsugár is kacsintást küld rád,
A szunnyadó emlékek ragyogva bukkannak fel,
Emlékszel-e még!
Mikor szorosan ölelt át a napsugár nevető fénye,
A boldogság láthatatlan szárnyakat növesztve,
Új utak csillogását megmutatta szívünkben,
Bársonyos érintésed, csókod nincs feledve,
Szeretnéd-e érezni még!
Mikor majd úgy érzed, az élet elszáll feletted,
S langymeleg érzést tartogat számodra még az élet,
És akkor átölel még egyszer egy eltévedt boldogság
Feledteti veled az átélt magányos perceket,
Az emlékeket akarod-e még!
Mikor a magányba roskadt éjszakák szuszogása
Csodás emlékekre ébreszt, s elfelejtett vágyak
Forró fetrengésében él újra egy szép álom!
Emlékeimben mosolyod, álmomban még látom,
Igen, még szívemben élsz!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
moca600(szerző)2022. február 23. 12:39
feri57, orpheus3535, Csendhangjai, John-Bordas, molnarne,
Köszönöm szépen a hozzá szólást!
ISI
molnarne2022. február 21. 08:34
Nagyon szép vallomás nagy szívvel gratulálok:ICA
John-Bordas2022. február 20. 21:18
Szép és meghitt hangulatú versedet óriási szívvel olvastam ölel János szeretettel
Csendhangjai2022. február 20. 19:15
Erre a szép vallomásra, biztos, hogy emlékezni fog!
Remek versedhez, szívvel gratulálok, kedves István!
Klára
orpheus35352022. február 20. 15:15
Szívben él, ha él az élet.
Csodás versedhez gratulálok:Ildikó
orpheus35352022. február 20. 15:15
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
feri572022. február 20. 14:54
"Mikor majd úgy érzed, az élet elszáll feletted,
S langymeleg érzést tartogat számodra még az élet,
És akkor átölel még egyszer egy eltévedt boldogság
Feledteti veled az átélt magányos perceket,
Az emlékeket akarod-e még!"
Nagyon szép alkotást hoztál megint István.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri