Könnyebb út
Mély árnyék ül szememen,
Fényét Napnak nem lelem.
Elhiszem, hogy ami nincs, az van,
Kapaszkodok a légben magasan.
Reszket kezem, görcs rázza,
Veszett lelkem holtig tárja.
Gyarlóságom kopott bizalom,
Magam egy pengő sem vagyon.
Bár ordíthatnék, figyelj, Te!
Hagyj fel a szédüléssel!
Könnyek arcomon peregnek,
Most ölj, s szavaim remegnek.
Csak a színtelen maradjon,
Legyen sekély partja szárazon.
Kerüljenek a rejtekek feledésbe,
Lelke mélyét örökre eltemesse!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Lemmike(szerző)2022. március 12. 09:26
@MarcziM.Mathias: Köszönöm.
MarcziM.Mathias2022. március 11. 20:51
Szívvel, figyelővel olvastam:
Mathias
Lemmike(szerző)2022. március 7. 18:44
@feri57: @Mikijozsa: @Zsuzsa0302: @gypodor: szívből köszönöm szavaitok.
gypodor2022. március 6. 09:46
Tetszik
Jó sorsvers. KIfejező
Gratulálok
Gyuri
Zsuzsa03022022. március 5. 17:45
Remek versedet szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
Mikijozsa2022. március 5. 12:50
az életben az önismeret nagyon fontos , bárkinek a múltja egy tapasztalatszerzés de kerüljenek a rejtekek feledésbe, igen jó lett gratulálók szível szeretettel
feri572022. március 5. 12:08
Remek önismeretversed Mónika.
Szívvel olvastam.
Feri