Dér István ISI

Szívemben érzem

Hányszor, de hányszor visszagondolok,
Mellettem gyönyörű és szép voltál,
Mosoly, nevetés, vidám volt arcod,
Az a hang csak nekem volt kedves,
Semmi nem számított, mi nevettünk rajta,
Azt éreztem benned, az enyém vagy.

Nem voltak álmatlan éjszakák, ott voltál velem,
Lehet, néha sok voltam, mindig öleltelek,
Nem értem, miért nem maradt minden szép!
Nem kellett más, csak mindig szeress,
Már nem vagy, álmatlanok az éjszakák.

Eltávolodtál tőlem, sokat gondolok rád,
Nem tudja múlt időben mondani szám,
Ki kell mondanom, feléd mit érzek,
Kötődöm hozzád, a lakat jó erősen zár,
Azt a zárat nem tudja kinyitni más.

Mert jött egy másik, aki miatt eldobtál!
Szinte alig múlt el néhány perc, mást öleltél,
Olykor azt érzem, megszakad a szívem,
Te ezt úgysem érzed, tán soha nem szerettél,
Múlhat ezernyi álmatlan éjszaka, nem feledlek.

A lélek megbetegszik, ha nem szeretik,
Hányszor vágytam rá, sokszor, ezerszer,
Hogy egy kicsit érezzelek és megölelhesselek,
Lelkem, majd ha nem leszek, és te még igen,
Számon kéri tőled, miért tetted ezt velem.

Miért, miért volt, hogy élvezted fájdalmamat?
Mert voltak, elfelejtetted a szép napokat!
Előttem van, mikor a lépcsőfordulóban megállsz,
Rám nézel, és szemeddel kérdezed, tetszem talán!
Akkor volt, hogy igazán megszerettelek!