Mikus Bea

Egy kósza vámpír

A Holdláng trilógia első része

Egy árnyalak járta a világot,
Már sok mindent látott,
A természet csodáit,
A sors háborúit.
Ő mégiscsak egy lidérc volt,
Míg egy kisvárosba nem vándorolt.
Odaérvén meg sosem állt,
A vámpír folyton csak kószált.

De egyszer csak az ezer éves ifjúnak célja lett,
Amikor engem egy ködös reggelen felfedezett.
Csak jött utánam, s követett,
Menthetetlenül belém szeretett.
Sóvárgó szemében élet csillant fel,
Utána tekintete mindig lebilincselt.
Ha meglátott, mindig követett,
Figyelme egy percre sem veszett.

De egyszer, egy ködös délutánon,
Mit tervezett, megtörtént az álom.
Odajött hozzám, és szemembe nézett,
Sosem láttam még olyan erős tengerkéket.
Átölelt és megcsókolt, elborult az ég,
Villámlott, eső esett, és leszállt az éj.
Nem mondott semmit, csak vitt magával,
Elhurcolt az otthonába.