A pokol kapujában
A Kherszoni leány törtenete
Keletről jő a súlyos felleg,
Mely boldogságot, életet elvesz.
Nesztelen kúszik be a sötét szobába,
Avagy hangos dörrenéssel szakad a nyakába
Minden átoktól vert szegény léleknek,
Kinek véréért a vadak lihegnek.
S ő...?
Ki életében boldogságnak csíráját kereste,
Most a pincében lapul
Négy fal közt remegve...
S ő...?
Ki rajzaival Istent, embert alkotott,
Most a menhelyen vacogva várja a
Holnapot...
Ami talán el sem jő,
Lesz koporsója a megmentő-
Óvóhely...
Látta, óh, Istenem... látta...
Mikor a békés tömegbe záporként hullott a puskapor,
Látta, óh, Istenem... látta...
Amint az öreg férfi a földre hull...
Kinek bűne...
Hogy szabad hazára vágyott...
S most négyen viszik a hordágyhoz...
Tenvérétől mocskos ruhája...
Foszlányokban vonaglik utána ...
S igen... látott még oly sok mást,
Rothadó hullát, gyermektelen anyát,
Család nélküli apát,
Feleség nélküli férjet
S kislányt a koporsóban unikornisos pizsamában...
Egy ukrán ismerős elmondása alapján a Khersoni harcok emlékére
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Laminaria913(szerző)2022. május 2. 09:21
@Emperatriz: köszönöm!
Emperatriz2022. április 16. 11:01
Ez zseniális,de egyben szomorú!
Az alkotásod remek,ezért ♡-et adok rá!
Laminaria913(szerző)2022. április 16. 10:52
@GePir: Nagyon szépen köszönöm!
Laminaria913(szerző)2022. április 16. 10:52
@feri57: köszönöm!
Laminaria913(szerző)2022. április 16. 10:51
@ditte142: hálasan köszönöm soraid
GePir2022. április 13. 08:52
Szomorú, sajnos valóság! Meghatódva szívvel olvastam. Piroska
feri572022. április 12. 13:57
Megható, Szomorú, szép alkotásod.
Szívvel olvastam.
Feri
ditte1422022. április 12. 13:24
Nagyszerű keretbe foglalt,
nagyon kifejető vers, átütő erővel
jön át az átkozott háború következménye.
Megrendítő, sorok, megrendítő valóság.
Főhajtással, szomorú szívvel olvastam,
szeretettel:
Erzsébet