Óda egy szerelemnek
Álmokat sóhajt könnyedén a hajnal,
merengő tavaszi szemében alszom.
Szellő játszadozik egy tavaszi hanggal,
gitáromon kísérve most neki játszom.
Mohán táncoló tündérek ébrednek,
kócos hajukat fésüli a szentjánosbogár.
Dal-fonalat írnak az elveszett lelkeknek,
kikben kihunyt a szenvedélyzsoltár.
Elveszett időkben régi tereken át
szeplőket szőnek a világ arcaiba.
Bolygók sokasága zengi róluk dalát,
beleremegve az óceán hullámaiba.
Ezüst lábnyomot hagynak a hold peremén,
vágyakat égetve a sötét éjszakába.
Csillámló lelkek virágmezején
szerelmet permeteznek szét a világba.
2022. április
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
joco472022. május 5. 09:48
Mint egy elveszett álom,
melyet hosszú idő után sem találom.
De egyszer csak megjelenik,
így most már megelevenedik.
A szerelem mítosza,
a tündérek kultusza,
a lélek valósága,
bennük a teremtő kívánsága.
Minden teremtményem,
az én letéteményem,
és egyben létélményem.
Általuk élek és remélek,
amelyről szól,oly sok szép ének.
A legbensőbb érzés,
az egység mellett,
ha valaki szerelmes lehet,
mert így újra velem élhet.
Mert amíg szeret és egy velem,
a vállairól a terheit leveszem.
Míg megbecsüli amit adtam,
tudja jól,hogy tőle mit kaptam.
De ha elmúlik bármelyik érzés,
másképp alakulhat
számára a létezés.
Gratulálok,kedves Beatrix!
Van reménysugár,
ha valaki,türelemmel vár.
Szívvel:Józsi
Julia_gall2022. május 4. 21:53
Remek vers!
Juli
1-9-7-02022. május 4. 21:18
Kiváló versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
VaradyEndre2022. május 4. 21:09
Remekül megírt vers.
Szívvel:Endre
feri572022. május 4. 11:31
Remek, szép alkotás Beatrix.
Szívvel olvastam.
Feri