Szerző

Tengerlanya

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 473 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. december 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Tengerlanya

Döbbenet

/Mert a Napfény után semmit sem ér a csonka Hold világa./

Pilláit lassan hunyja le ma a Nap.
A Hold némán, megadóan veszi át helyét.
Csak néhány csillag szórja tompa fényét csendesen,
Hogy ne döbbenjünk rá rémesen:
Miért is élünk.

Hisz minden éjjel,
Azzal a furcsa fénnyel,
Mellyel a Hold s a csillagok,
Mint valami bársonyos prémmel,
Befedik házunk, s benne testünk,
Furcsa érzést keltve bennünk,
Egy részünk elzsibbad, majd halottá válik,
S lelkünk testünk legeldugottabb zugában kucorog.

S ez kihat az agyra,
Aki a főnök,
Cselekvésben ő az első,
S lelkünk csak a mit sem sejtő,
A másodhegedűs árva.
Ő csak érez,
Míg az agy ért,
S ha a kettő párosul,
Bennünk egy világ omlik össze.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Tengerlanya(szerző)2009. december 24. 23:45

Köszönöm! Örülök, hogy tetszik. :)

mezeimarianna2009. december 24. 05:13

Gratulálok!!Nagyszerű vers!!!..Szép!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom