Bukott angyal
Magányosan fekszel a földön,
Számodra ez a megtestesült börtön.
Nem érzel magadhoz közel semmit,
Nem engedsz hozzád érni senkit.
Egy másik, idegen világ szülötte vagy,
Kit a Föld összes lakosa cserbenhagy,
Idegen vagy itt, oly` különös,
Arcod a szégyentől cinóbervörös.
Levegőt alig kapsz, csak létezel,
A néhai magadra emlékezel.
Te, aki a Nap sugaraiban fürödtél,
Kósza égi felhőkkel kergetőztél.
Most fekszel a földön kiterítve,
Tested a fáradtságtól kimerítve.
Örökös erőd cserben hagyott,
Nem vagy más, csak egy tetszhalott.
Véget ért égi szárnyalásod,
Nem kaphatsz napfénypalástot.
Izmaid gyengék, erőtlenek,
Bukásodba a föld is beleremeg.
Törött szárnyad vérben ázik,
Tested ott hever éjszakákig.
Az égből száműztek, bukott angyal,
Porban kell élned sárban, fagyban.
2022. május
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Raszputyin2022. június 8. 19:48
Megrázó ez a vers, de gyönyörű is egyben. Számomra is ismerős ez az élmény. Elismeréssel, szívvel olvastam. Sanyi
feri572022. június 8. 05:18
Szomorú, nagyon szép érzelmes sorsversedhez Ferenc.
Szívvel gratulálok.
Feri