Séta
Egy nyári, bárányfelhős, késő órán
csak Én sétálok a Balaton partján.
Sirályok szállnak szélbe kapaszkodva.
Hattyúk hajtják fejüket panaszkodva.
Nem ringatja víznek pajkos játéka,
s mégsem szállt rá szép fűzfának árnyéka.
Egy apró pillantást még nyer felőlem,
majd lelkem a partra lép ki belőlem.
Testem vezeti, a múlttal társalog,
hisz magamnak már unalmas társ vagyok.
Leültet egy padra, karfán a karja.
Tekintetem víz tükrére ragasztja.
A nappal vége vörös testtel merül,
vére a víz tükrén hosszan megfeszül.
Ragyogásból megnyugvásba alakul.
Tudnánk is, hogy boldogan vagy -talanul?!
Egy váratlan esőcsepp mosta szemem,
majd könnyedén beforrasztotta sebem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
RanchWoody(szerző)2022. július 27. 15:33
@Mikijozsa: Ezzel csakis egyetérteni tudok. Köszönöm szépen!
Mikijozsa2022. július 27. 14:18
A természet önismeret nélkül nem nagyon lenne érthető - nagy szívvel olvastam: egészséges gondolatvilágod üdv szívvel - poeti öleléssel
RanchWoody(szerző)2022. június 28. 09:48
@Madmi: Hálás köszönetem!
Madmi2022. június 27. 22:06
Tetszik a versed. Szívvel gratulálok hozzá. Adriana
RanchWoody(szerző)2022. június 24. 08:03
@Nata: Nagyon szépen köszönöm!
Nata2022. június 24. 00:18
"A nappal vége vörös testtel merül,
vére a víz tükrén hosszan megfeszül.
Ragyogásból megnyugvásba alakul."
Csodás soraidat szívvel olvastam. Gratulálok!