Szerző
Vers

A verset eddig 345 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. január 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Pávics Gyula

Ádáz tudat

Úgy álltanak régi dolgok,
Tudat nélkül, csak úgy boldog.
Tudattalan ki itthon vár,
Örömében dobbantóst jár.
Nálad az öröm testvérkém,
Tán magadról sem eszmélsz még.
Mert mind amék eszménytelen,
Derült, minthogy szereptelen.
De minékünk nem ez jutott,
Mi, tudattal megátkozott
Szegény, vak, megtört emberkék,
Végzet tudat! a fejünk ég...
Hurokkal a nyakunk körül,
Mindörökké rabok leszünk.
Szellemünknek cellájában,
Bérelt helyünk parcellázva.

Meg ne álljon hát Popper úr,
Mert híve ily bőszen tanul.
De haláláig nehogy várja,
Hogy a Bibliát lektorálja.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


cicasakk(szerző)2010. január 17. 21:22

a kistestvérem down-kóros és mindig nagyon boldog:) a ''tudattalan'' jelzőt ezért kapta

kyri2010. január 17. 10:37

Mi, tudattal megátkozott... ne keserítsen el a tudat, néha hasznos is lehet:)
Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom