Irén
Irén mindig albérletben élt.
Lent a villamos sikoltozott,
ha kinyitotta az ablakot.
Változást már többé nem remélt.
Szobájában példás volt a rend.
A tulaj nem tűrt látogatót,
s Irén kulcsra zárta az ajtót,
amikor a lakásból kiment.
Sosem voltam látogatni ott:
mert én nem voltam látogató,
felnőttnek még nem számítható,
a tiltás rám nem vonatkozott.
Irén mindig albérletben élt.
Azután egyszer csak hirtelen
lakást kapott kint a végeken,
de változást, nagyot, nem remélt.
*
Két gyerekkel kerekedtem fel,
rég nem láttam akkor már Irént,
megnézem, hogy él-e még, s miként?
A csengetésre senki nem felelt.
S a döbbenet hasított ott belém:
két éve már eltemettük őt!
Szédültem, nem kaptam levegőt.
Életemből így tűnt el Irén.
2022. április 2.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Guliver2022. július 15. 16:28
Korosztályunk "kalandja". Felkeresni azokat a helyeket, azokat az embereket, azt a hangulatot átélni... de kiket is(?) de melyiket is(?)
Aztán nem megyünk sehová.
Vagy megyünk ugyan, és rájövünk, hogy nem kellett volna. És szépen haza kullogunk.
Nagyon szép és megrázó (igen, igen. Megrázó) keserédes versedért sorozatos szívet adok💓💓💓💓
András
Madmi2022. július 13. 14:33
Emberi sorsok, melyeket az élet ír. Kiszámíthatatlanok.
Versednél szívvel jártam: Adriana
Husselisillant2022. július 11. 13:22
Ezen a történeten van mit gondolkodni🖤Ági
orpheus35352022. július 10. 11:50
Szomorú sors. Tetszett a vers.
fredok2022. július 10. 10:51
Huh!
Kedves József, minden szőröm áll...
A szívecskét, még remegő kézzel is ide tudom tenni :)
Baráti szeretettel: fredok
Zsuzsa03022022. július 10. 10:35
Elgondolkodtató versedet szeretettel,
elismeréssel, szívvel olvastam!
Gratulálok megírásához!
További sikeres alkotói napokat kívánok:
Zsuzsa