Esik a hó
Az első hó csendesen szitál,
Fondorlatos fagy sompolyogva jár,
Reszket a határ;
Bent a kályha súgja-búgja,
Bár hinni maga sem tudja,
Hogy mégiscsak lesz még újra
Nyár.
A szél csikorgó hangon énekel,
Az úton lent halál-fehér lepel,
Fent száz varjú perel,
Fagyba dermedt föld ígéri,
Ha lesz jövő, ha megéli,
Lesz még egyszer hamvas, friss
Eper.
Körültáncol a Tél fuvallata,
Orromba kúszik éles illata,
Fülembe zúg dala,
Egyre csak hirdeti, mondja,
Acsarkodva bizonygatja,
Hogy ide nem jön Tavasz
Soha.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
lnpeters(szerző)2010. január 22. 23:19
Köszönöm, Jagi!
jagosistvan2010. január 22. 22:11
Kedves Miklós!
Nagyon jó hangulatú verset írtál. Nekem nagyon tetszik.
Üdv, Jagi
lnpeters(szerző)2009. december 29. 23:15
Nagyon szépen köszönöm, drága Sunil!
sunil2009. december 29. 11:23
Sose higgy a '' Tél fuvallatának'' kedves László, a '' fagyba dermedt föld '', ha igéri, meg is tartja amit mond:
'' Lesz még egyszer hamvas, friss eper..:''... és lesz még sok-sok minden más is, hiszen, olyan gyönyörű is az élet, és a versed is nagyon szép.-:)
Szeretettel:sunil
lnpeters(szerző)2009. december 25. 10:14
Drága Marianna!
Nagyon szépen köszönöm!
mezeimarianna2009. december 25. 04:38
De a föld megígérte..Éltessen reménye,legyen Tavasz!!Gratulálok,nagyszerű vers!!!
lnpeters(szerző)2009. december 24. 22:07
Köszönöm!
Gadratil2009. december 24. 21:08
Nagyon tetszik a vers. Nagyon dallamos, legfőképpen az utolsó sorok miatt kedvelem.