Szerző
Mikus Bea

Mikus Bea

Életkor: 37 év
Népszerűség: 34 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 173 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2022. július 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Mikus Bea

A temető verse

Délután jár már, alkonytájt,
Kinyitom a temető ódon vaskapuját,
Meleg még a napsütötte fém,
Nyikorog egy kicsit még.

Szemben tükörfényes és csendes a nagy tó,
Mint síró özvegy, magaslik a ravatalozó.
Köré terül el a temető,
Száz és száz dermedt sírkő.

Nemcsak gyászos és csendes,
Az ember itt mást is felfedez.
A légkör olykor álmos,
De mégis kellemes, barátságos.

A nap már lebukott a horizonton,
Valahol túl a szép városon.
Én pedig elindulok a sírok között,
Meglátok egy angyalt egy kereszt mögött.

Kulcsra zárta márványkezét,
Fohászkodik az ég felé,
Egy kislány sírja ez,
Épp csak volt öt éves.

Arrébb egy fagyos arcú nő,
Ő gránitból van faragva, s gyászol hőn.
Itt egy öreg férjet burkolt a föld be,
S nyughelyét vonta a természet zöldbe.

Ködbe burkolózik hirtelen a temető,
Hűvös lesz, sötét, de kísértő!
Mégsem félek, mert tudom, holt nem árthat,
Nem bántanak a szürke árnyak.

Sétám során sok kőszobor,
Mind méltóságos és komor.
A vidám növények mára aludni térnek,
A fenyőfák a sötétben mintha őrködnének.

Feljön a hold a kis kőangyal felett,
Pityeregve borul egy gyerekszobor egy bokor mellett.
Szüleit siratja az édes gyermek,
Hiába csak kő, megindító a szívnek és szemnek.

Kripták jönnek most,
A sok épületbe zárt holt,
Kiket a halál nyelt el,
S most a márvány szorosan ölel.

Ki fekszik, ki porlad,
Az idő telik, a koporsó is korhad.
Amerre nézek, ez a rengeteg márvány,
Annyi félbeszakadt élet, ábránd.

Csodás, múltba zárt világ,
Nyughelyek, fák, szobrok, kripták!
Ahol megállt az idő,
Ó, szentséges temető!

2022. június 5., Részben a Debreceni Köztemető ihlette.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MikusBea(szerző)2022. szeptember 28. 18:37

@S.MikoAgnes: Köszönöm szépen 🙂

S.MikoAgnes2022. szeptember 27. 17:48

A közeli város temetőjének képeit idézed mélyen megérintő remek versedben, kedves Bea!
Hatalmas 💓-es elismerésem szeretettel:
Ági
@MikusBea:

MikusBea(szerző)2022. augusztus 7. 11:15

@Istvan72: Köszönöm szépen kedves és megható soraidat István.

Istvan722022. augusztus 7. 08:53

Hát sok mindent írhatnék ,de röviden csak...
Sajnos "temetőjáró" lettem pár éve sokat megyek ki én is. Irtam is róla.
De ennyire szépen és hosszan megfogalmazva most olvastam először.

"Kulcsra zárta márványkezét,
Fohászkodik az ég felé,
Egy kislány sírja ez,
Épp csak volt öt éves."

Ezek amik a legfájdalmasabb gondolatokat jutattják eszünkbe,amikor elvesztünk egy gyermeket... Egy túl korán dobogni megszűnt szív...

"Amerre nézek, ez a rengeteg márvány,
Annyi félbeszakadt élet, ábránd."

Annyi túl korán elment lélek.

De a temetői környezetet is remekül visszaadtad.

Szeretettel

István

MikusBea(szerző)2022. július 26. 22:40

@Mikijozsa: Köszönöm szépen 🙂

MikusBea(szerző)2022. július 26. 22:40

@feri57: Köszönöm szépen Kedves Feri

Mikijozsa2022. július 26. 14:10

nyikorgó temető kapu - ugye hogy mindent javítani kell időnként? nagyszerűen megírt vers! Szívvel, szeretettel olvastam!

feri572022. július 26. 13:58

Kiváló, nagyon szép emlékezésversed,
Szívvel olvastam.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom