Kocsis Antal

Miszter Alkohol

Vízszintesen elterülve éppen művelem magam.
Nem talentumnak születtem, tudásomnak ára van.
Kezemben tavalyi sajtó számomra friss hírekkel.
Lassan hatol be agyamba a sorjázó hírtenger.

Pedig szeretem a sportot, és újságom a népsport.
Lassúság oka nyilván, hogy sok esemény túl rég volt.
A kispárnám újságomnál rojtosabbra gyűrődik.
Túl a hazai híreken jöjjenek a külföldik.

Órányi olvasás után felébredve, lapozva
Olyan, mintha a papíron írott szöveg nem volna.
Sőt: mintha az újságpapír csak egy szürke folt lenne.
Pedig csak a szemüvegem párásodott szememre.

Tökéletes törlőkendő ingujjam és kispárna.
Szemeimnek szélvédője fényesülhet tisztára.
Majd kinyomom az üveget körkörösen dörgölve.
Visszaveszek, ez az egy van. Kár lenne ha eltörne.

Minek után úgy gondolom, kellően megdolgozva,
Visszakerül orrcsíptetőm helyére, az orromra.
Ha te szórtad rám az átkot, tudd, hogy fogott az átok.
Ugyanis azt tapasztalom, egyáltalán nem látok.

Kétes-tiszta ingujjammal szétmázolva a trutymó.
Semmi átok, elismerem, szerénységem a hunyó.
Még jó, hogy nem azért vagyok zseni, hogy így feladjam.
Azért is lesz kilátása szememnek az ablakban.

Sosem volt még, eztán sem lesz okom semmi pánikra,
Amíg kezem ügyében az üvegben van pálinka.
Magam helyett alig használt zsebkendőmet itatom.
Alattomos szürke hályog, viszlát, agyő irgalom.

Szempárom a lencsepárral sztereóban csillognak.
Jól elvégzett munka után a pálinka elfogyhat.
Üres üveg a sarokban, most is szürke köd honol,
Most észérvvel: jól berúgtam. Hála, Miszter alkohol.