Álarc
Ne játszd meg magad, hisz ez nem, te vagy!
Álarc mögé rejted valódi arcodat.
Szemedben látom őszinteséged,
kezed érintésével érzem igaz érzéseidet.
Nem tudsz már becsapni,
lásd be, lebuktál vége.
Egyszer ölelsz, máskor eltolsz,
összezavarod a bennem lévő harmonikus világot.
Vihart hozol szívembe, ha megjelensz,
esőt hagysz magad után, ha menned kell.
Nem hagysz üzenetet, de még csak
halvány remény ízét sem.
Mosolyod keserű, de mégis oly őszinte,
szavaid összeszorítják a gyenge szívemet.
Álarc mögé rejted előlem őszinte szemeidet.
Lánccal fogod vissza igaz érzéseidet.
Hát akkor rejtsd el, és ne nézz vissza!
Így marad hát szívünk örökké
ártatlan áldozat.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
and-hen(szerző)2022. augusztus 17. 20:38
@and-hen: köszönöm
and-hen(szerző)2022. augusztus 17. 20:37
@1-9-7-0: @1-9-7-0: köszönöm szépen
jocker2022. augusztus 16. 12:38
Jó gondolatsorban értekeztél...
Gratulálok!
jocker/Kíber/Feri
1-9-7-02022. augusztus 15. 18:14
Szívszorito versedhez szívvel gratulálok Anikó
and-hen(szerző)2022. augusztus 12. 22:40
@feri57: nagyon szépen köszönöm, folyamatban a következő versem elbírálása pár nap és már olvasható is .
feri572022. augusztus 11. 14:30
Szomorú, nagyon szép alkotásod Henrietta.
Szívvel jelölöm kedvencemnek és várom a következő versed is.
Üdvözlettel.
Feri