Szerző
Vers

A verset eddig 258 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2022. augusztus 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (8)

Atanaszov Enikő

Úton magamhoz

Járom az erdőt, mint kereső vándor,
S lépteim neszét elnyeli a pátosz.
A pátosz, mely bennem életre kel nyomban,
Mihelyst ösvényem képét szemembe vontam.

Derű ömlik, árad szívemben szét,
Mint avaron a hajnali napfény,
Fények villódznak a fák lombjain,
Mint énbennem az öröm foszlányai.

Lépkedek, csendben, puhán, figyelve
A rejtélyt, mely megértőn körbevesz,
Lépkedek, és már nem is itt vagyok,
Egy új világba, magamba fordulok.

Hallgatom a beszédes csend hangjait,
S álomlábon járó suttogásait.
Érzem nagyon, hogy én már nem én vagyok,
Már nem egy idegen, egy különálló vándor.

Eggyé váltam én a természettel,
Átlényegült, féltett kis békémmel.
Otthon vagyok. Megérkeztem oda,
Hol ez érzés fogad, s nem libben már tova.

Lábam a tegnap nyomában lépked,
Ugyanazt az ösvényt róvom éppen,
Oda tartok, hol békémet megőrzöm én
Kis farönköm hívogató ölelésén.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Milkin(szerző)2022. október 1. 06:42

Kedves @MarcziM.Mathias:
Megtisztelsz! Köszönöm, ha olvasod verseimet.
Itt még olvashatsz néhányat: https://www.facebook.com/utkeresoversek

MarcziM.Mathias2022. szeptember 30. 20:31

Elkezdtem olvasni a verseidet. Egy kicsit nálad időzök, ha nem baj
Szívvel:
Mathias

Madmi2022. augusztus 18. 22:08

Szívvel olvastam versedet. Adriana

kicsikincsem2022. augusztus 13. 16:01

"Otthon vagyok. Megérkeztem oda,
Hol ez érzés fogad, s nem libben már tova."
szívvel gratulálok!
Ilona

Milkin(szerző)2022. augusztus 12. 22:55

@S.MikoAgnes: @S.MikoAgnes: Kedves Ági! Köszönöm kedves szavaidat! Remélem beteg szívedre nem csak a versem nyugalma a gyógyír.

Ölellek!

5367712022. augusztus 12. 21:32

Csodás alkotásod szívvel olvastam!
József

Taki2022. augusztus 12. 21:00

Jó cím, jó vers... szívelem!
Laci

S.MikoAgnes2022. augusztus 12. 17:59

"Eggyé váltam én a természettel,
Átlényegült, féltett kis békémmel.
Otthon vagyok. Megérkeztem oda,
Hol ez érzés fogad, s nem libben már tova."

S így érünk el a természet útján önmagunkhoz, lelkibékénkhez.
Szépséges versedből átszáll beteg szívembe a nyugalom, hálás hatalmas 💖- es elismerésem és köszönetem, drága Enikőm:
Ági

Mikijozsa2022. augusztus 12. 17:51

az önismeret a legközelebbi út a fejlődés felé nagy szívvel olvastam

feri572022. augusztus 12. 15:10

Nagyon szép hangulatos természetversed Enikő.
Szívvel olvastam.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom