Szerző
Cseke P. Péter

Cseke P. Péter

Életkor: 43 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 361 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. december 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Cseke P. Péter

Vakon

Ahol fújtató tűzparipák,
egy tavon,
dobogva köszöntik
a felkelő Nap sugarait...
Vakon!
Magamra vettem
a lány bőrét,
megráztam a fejem,
hogy lobogjon a haja.
Én nem is tudtam...
ilyen forró egy lány...
belül...
Kinéztem a szemén,
egy világot láttam...
LÁTTAM!!!

A világot láttam,
és fáztam!
Egy tavat láttam,
tűzparipákat láttam,
dobogtak és fújtattak.
Felkelő Napot láttam
és...
és magamat láttam...
Vakon!
Én nem is tudtam...
ilyen hideg vagyok...
kívül...
Szembe néztem Vak magammal,
Egy világot láttam...
LÁTTAM!!!

Fújtató tűzparipák
vakvágányon...
nagy vagányok...
Felkelő Nap eltakarva,
zsugorító esőfelhő
visszarángat önmagamba.
Kitágult a lány bőre,
megtelt, nyúlt, ócska.
Októberig visszaugrik
És használom újra!
Addig felhőt hajtok
Napra várva,
a tavon!
Magam előtt a lány bőre
én vakon!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


csekepeter(szerző)2010. január 2. 12:52

Az a gond, hogy sokszor csak nézünk és nem látunk! Köszönöm Marianna! :)

mezeimarianna2010. január 2. 05:58

Fontos a látás éskevésnek adatott csak meg...Jó vers!!Gratulálok!!:))

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ