(El)veszett Föld
Valamikor rég
(Persze csak emberi mércével)
volt, aki azt hitte,
mindent elérhet erővel.
Persze hamar rájött,
(Hiába volt még nagyon kezdő)
nem minden az erő,
a Földdel szemben nem ez a nyerő.
Tévedett abban,
hogy a Föld vég nélkül hagyja magát.
Nem tűri, hogy elvegyék mindenét.
Egyszer majd, talán soká eljő a vég.
Mint partra vetett hal, csak tátog.
Hol erdő volt, most tar tátong.
Valahol, nagyon-nagyon mélyen,
ahova még emberi szem nem látott,
készül a nagy helyreállítás.
Hogy mi az? Csak egy sóhajtás.
Amikor a Föld belül felsóhajt,
a felszínen minden újra kihajt.
Nagy ára van ennek a sóhajnak.
Változnak a földrészek, az éghajlat.
Testet, lelket, mindent betemet,
hogy utat adjon egy új Életnek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Madmi2022. augusztus 23. 11:27
Földünk intelligens. Tudja a dolgát. Az emberiség már más kérdés.
Szívvel olvastalak. Adriana
danhauser2022. augusztus 21. 16:58
Remek gondolatok, remek versben! Szívvel: Imre
Taki2022. augusztus 19. 23:36
Jó gondolat! Tetszik! Versed szívelem!
Laci
60afrod2022. augusztus 19. 15:56
Kedves István!
Szép természetversedhez szívvel gratulálok!
Szeretettel:Ildikó
feri572022. augusztus 19. 13:37
Kiváló természetversed István.
Szívvel olvastam.
Feri
S_Patricia2022. augusztus 19. 12:59
A Föld valószínűleg nem hagyja magát. Szívvel gratulálok, figyelemfelkeltő vers.
kicsikincsem2022. augusztus 19. 12:57
Figyelemfelkeltő versedhez szívvel gratulálok!
Ilona
Mikijozsa2022. augusztus 19. 12:29
komoly vers figyelemre méltó minden sora egyetértek vele szívvel gratulálok
orpheus35352022. augusztus 19. 12:22
Valamikor rég, játszottam egy gitáron, de nem ebben a versben, mert itt a természet húrjaira figyelmezteted az embereket, hogy érzékenyek azok a húrok.
Szeretettel:
Ildikó