Szerző
Vers

A verset eddig 205 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2022. augusztus 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (13)

Atanaszov Enikő

Kicsi erdőm

Álomittasan szemeim épphogy kinyitom,
és azonnal te vagy az első gondolatom.
Te, kicsi erdőm, hova sietek serényen,
hol lábam naponta járja ismert ösvényed.

Hallom madarad sürgető szavát:
Mire vársz? Ne lustálkodj! Pattanj már!
Hallom hívogató kiáltásod,
s rögvest ki is vet az ágy magából.

Fel cipőm, ki oly igen megviselt,
ki minden hajnalt velem elvisel!
Indulj! Ne piszmogj! Ne vacakolj már!
Zárd az ajtót, s hagyd ott, mi nagyon fáj!

S én szót fogadok, boldogan indulok,
utcánk végén ösvényemre fordulok.
Fel a dombra, mi nemrég magas hegynek tűnt,
melyre ha felkaptattam, testem kimerült.

Most már észre sem veszem, ha felérek,
dombbá szelídült szívem közepében.
Járom szokott ösvényem porzó útvonalát,
nézem pusztuló fáinak elárvult sorát.

Istenem, miért hagyod fáid hervatagon?
Miért hagyod, hogy nyáron levél földre hulljon?
Nincs még itt az idő, hisz most forró nyár van,
nincs ideje ősznek, csendes nyugalmának.

Fájón nézek ösvényemnek meggyötört fáira,
kik megadják magukat a Nap sugarainak.
Meghalnak, elporladnak csendben, hangtalanul,
s én velük pusztulok keseregve, szótlanul.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MarcziM.Mathias2022. szeptember 30. 20:37

Olyan szép verseket írsz, de tényleg!!
Szívvel olvasgatom őket:
Mathias

gypodor2022. augusztus 25. 10:15

Hallom madarad sürgető szavát:
Mire vársz? Ne lustálkodj! Pattanj már!
Hallom hívogató kiáltásod,
s rögvest ki is vet az ágy magából.

Aktuális és szép egyszerre
Szívvel
Gyuri

NoemiEniko2022. augusztus 24. 16:28

Kedves Enikő, druszám! Csodás természet versednél hatalmas szívet hagyok. Gratulálok! Szívvel Noémi Enikő

kicsikincsem2022. augusztus 24. 11:23

Szomorún-szép versedhez szívvel gratulálok!
Ilona

S.MikoAgnes2022. augusztus 24. 10:39

"dombbá szelídült szívem közepében."

Nagyon szép, költői sor, Enikőm!

"Fájón nézek ösvényemnek meggyötört fáira,
kik megadják magukat a Nap sugarainak.
Meghalnak, elporladnak csendben, hangtalanul,
s én velük pusztulok keseregve, szótlanul."

Az erdő szenvedése és a Te együttérző, érzékeny lelked fájdalma ,
igen kifejező párhuzam.
Nagyon tetsző versed mellett nagy 💓-em szeretetteli ölelésemmel:
Ági

Taki2022. augusztus 24. 09:37

Élmény volt Veled kelni, és a Te erdődet járni! Remek versed szívelem!
Laci

Zotyo19662022. augusztus 24. 08:28

Az emberiség fokozatosan zsugorítja azt a természetet, amibe belekellene simulnia. Hiszen mily jó azokon az ösvényeken feloldani a terheket.
Zoltán

Detti2022. augusztus 24. 07:46

Nagyon szép természet vers, elismerő szívet hagytam!
Üdvözlettel: Betti

S_Patricia2022. augusztus 23. 22:30

Nagyon szép és szomorú is egyben, együttérző vers. Szívvel gratulálok.

5367712022. augusztus 23. 20:28

Gyönyörű természetvers a maga keserűségével együtt. Szívvel gratulálok!
József

feri572022. augusztus 23. 20:10

Szomorú, nagyon szép alkotás Enikő.
Szívvel olvastam és várom a következő versedet is.
Kedves Enikő, szeretettel látlak én is a versemnél.
Üdvözlettel.
Feri

JohanAlexander2022. augusztus 23. 19:36

Enikő, szívet érdemel remek versed.

Mikijozsa2022. augusztus 23. 18:48

helyesbitek ösvényekről akartam irni

Mikijozsa2022. augusztus 23. 18:44

fontos a vers főleg az örvények amiről szépet irtál

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom