Szerző
Harmat Helga

Harmat Helga

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 769 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. január 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Harmat Helga

Kérdezz, amíg megteheted!...

Kérdezd: "miért kérdezzek?"
S felelek: mert a hallgatástól szenvedek.

Kérdezd: "mit kérdezzek?"
S én felelek: hogy mi is vagyok neked!

Ha Te nem, majd válaszolok helyetted:
Őrangyalod lehetnék, neked mégsem kellek.

Kérdezd hát, miért hagytál el engem?
Látsz engem kívülről, de nem ismered lelkem...

Kérdezz csak: miért hagytam, hogy véget érjen?
Nem éreztem akkor, mennyit jelentesz nekem.

Még mindig hallgatsz, talán nem is hiszel nekem:
Te voltál a Boldogság, Veled tűnt el minden.

Kérdezd a lelkedtől, miért jöttél vissza hozzám,
Kérdezd, miért csókoltad újra és újra a szám,

Kérdezd, kérdezd, miért hagysz magamra mindig,
Kérdezd meg hát, mért fojtod magadba szavaid!

Kérdezd, miért nem válaszolsz soha,
Kérdezd, mi a fájdalmunk oka,

Kérdezz, kérdezz hát és mondd el végre válaszod,
Mert a hallgatással lelkem a halálba hajszolod!

Régen Te kérdeztél, én mindig válaszoltam, Te miért nem tudsz?
Régen hívtál, jöttél értem, s most ha én hívlak, miért futsz?

Nekem adtad titkaidat, mélyről jövő legszebb, legigazabb szavaidat
Szívemben őrzöm örökké őket, s egy gyönyörű, Örök Titkot, mely Te magad vagy!

Kérdezd... kérdezd mi miért történt,
Kérdezd miért vettél el tőlem minden reményt,

Kérdezd miért lettél ennyire más,
Kérdezd mi lesz a folytatás!

Kérdezd magad és válaszolj kérlek,
Mondd hogyan lépjek tovább... mondd mit tegyek?

Kérdezz! Kérdezz! Mi lesz hát?!
Kérdezz és nézd meg mit tesz a gyáva némaság!

Kérdezz és válaszolj végre, mindegy mennyire fáj!
Kérdezz, mert nem bírom! Kérdezz, mi lesz már?!

Hallgatsz, menekülnél, de neked is fáj, s néha lopva rám nézel,
Szemedben ott a keserűség és a sok leláncolt, fájó érzelem.

Mint széthulló hófelhő a halványodó alkony egén,
Úgy alszik ki a tűz, mi melegített, úgy foszlik szét az ÉLET és a remény...

Már nem kérdezhetsz, ne válaszolj és ne akarj újra bízni,
Ne várd az ölelést, a segítő kezet, most már értelmetlen sírni.

Hallgass és meg ne kérdezd mért ment el, mert a választ már sosem tudhatod meg.
Látod? most kérdeznél és válaszolnál, de késő, magad nem tudsz válaszolni, mert sosem ismerted!

2009. december - Egy mély pont ihlette...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lonely333(szerző)2010. január 28. 12:57

köszönöm szépen :)

Vikus92272010. január 23. 21:00

igaz érzelmek,ismerős =(
grat a vershez.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom