Tanító búcsúztató
Ősz elején a szív hevesebben dobban,
Sok gyermek szempárba éltető tűz lobban.
Új tanítani való, új célok, vágyak,
Oktatni kell! Egyik feladat sem várhat.
Délutáni játszótéri vidám játék,
-"Galád idő ne rohanj! Várj még!"
Hiába kérleli a Tanító és a gyermek,
A napok egyre kíméletlenül telnek.
Amikor a munka immáron Hivatás,
"Ép testben ép lélek" - a fő hitvallás.
Testnevelés órák és kirándulások,
Kis szívekbe ültetett boldogság lángok.
Az időé a fiatalság, a szépség,
De nem veheti el az emlékek képét.
A legnagyobb, legfőbb érzést: a Szeretetet.
Amely körbeölel Tanítót, gyermeket.
Az idő folyamában örök ikonok,
Kitörölhetetlen Lélek lenyomatok.
Holnap elcsendesül csengő gyermeki szó,
Az iskola üres, néma a folyosó.
Kováts Attila Tanító Úr nyugdíjba vonulása alkalmából
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
s72(szerző)2010. január 2. 21:04
Pontosan ez volt a cél, hogy a fájdalom kiérződjön a versből. Lehetett volna még cifrázni, de tömör szerettem volna maradni. Mert amikor véget ér egy olyan munka ami gyakorlatilag az életed volt az nagyon szomorú dolog. Még akkor is, ha valami más fog kezdődni. Köszönöm!
mezeimarianna2010. január 2. 10:17
fáj a vége,először azt éreztem kell még valami lezáró,de nem így jó ahogy van!Gratulálok!!!